Vágyom, hogy megérintsd a szívem
Hatalmas tenyeredbe fogd aprócska kezem
Vágyom, hogy a szemed kincsként tekintsen rám
Mit megtalált végre egy forró éjszakán
Arra vágyom, hogy lássalak
Mint korán kelő ember a napsugarat
Minden percben, mikor nekem szán a nap
Mikor kezed végre megfogja kezem
Mikor szemed végre fogva tartja a tekintetem
Édes csókunkban mesél majd a végtelen
ESTÁS LEYENDO
Remény
PoesíaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
