Árnyékok játszanak a fényben
Szellő kergetőzik a napsütésben
A felhők táncot járnak az égen
A virágok illatoznak a réten.
Szép ez a kép, békés, csendes, megnyugtató
Éppen széttört lelket simogató
Szikla szélén ülve, gondolataimban elmélyűlve
Keresem a helyem ebben a képben
De már nem találom
Inkább egyet előre léptem...
Itt halkabb a csend, mélyebb a sötét
És magányosabb az egyedül lét
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
