Remény

Ihlet

Ma nem jönnek a szavak

Hiába várom, hogy az ihlet majd magával ragad,

és versbe torkollik minden szárnyaló gondolat

Megszokott helyemen a kádban ázom,

de figyelmem folyton elkalandozik

A víz hűvösre vált, és már fázom

Unos-untalan próbálom visszakergetni tudatom

Már pedig rímeket fogok faragni...

Ha bicskám lenne, az is beletörne ebbe,

Kár lenne tagadni

Nem megy ma az írás, csak az ábrándozás

Lelkem egy részének más gondolatokkal

sikerül a szárnyalás

Talán még az idősík is más...

Talán egy ősi szertartás, valami fennkölt esemény,

próbálom mentegetni magam én...

De tudom jól,

hogy elmémbe egy sokszor ismételt szó zakatol

És mentségem sincsen egy sem,

Hogy miért nem jelenik ez meg versben