A kávés csésze már az asztalra téve
Az óra ketyegése töri meg a csendet
Senki nem szól rám, hogy tegyek rendet
Rendet a szobában, rendet a világban
De legfőképpen, rendet magamban.
A kusza gondolatok közt az agyban
Vagy az éretlen érzések közt,
Pont a bal pitvarban.
A lelkemben, hol folytonos kétség gyötör
De csak arra tudok gondolni;
Már megint hétfő van...
S ez a gondolat megöl.
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
