Házat építettél a szívembe... egy egész várost
Hogy amikor egyszer elmész majd, ne legyek magányos
A ház mellett kert van, park
egy egész erdő
Benne árnyékos padok, patak, a fákon madarak...hangjuk csicsergő
Házat építettél a szívembe... egy egész várost
Napfényt szőttél a szemembe, igazi, ragyogó szivárványost.
Most pedig üres lett a szívem, üresen áll a ház benne
A dallam tétován kering a házak közt titkokat keresve
Alszik most a város, talán ez a vihar előtti csend
De lehet, hogy halott, lehet hogy kísértet járja a termeket bent
ČTEŠ
Remény
PoezieNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
