Elment, bár visszafordult még
Szemében a szilánkokra tört tükörkép
Tükörképe minden bennem rejlő fájdalomnak
Mely a kimondott szavaktól
Milliónyi darabra robbant
Összegörnyedő testemmel próbálom rejteni
Az éles szilánkoktól sebekkel teli lelkem
Próbálom szavakba önteni,
De elmém sikoltásokkal teli
Ezért talán, de nem jön egy sem
Az idő, mely kettőnknek jutott, elfogyott
S az ajándék, mit egymásnak adtunk, most felragyog
A legszebb dolog, melyet tőled kaptam; Te vagy
És én minden tőlem telhetőt neked adtam
Magamat ebben a kapcsolatban
Most pedig pontot tettünk egy történet végére
A fájdalom nem csendesül ennek felismerésére
Ha menned kell, ne állj itt, ne várj!
A könnyeimet csak én láthatom, és a magány...
KAMU SEDANG MEMBACA
Remény
PuisiNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
