Az éjszaka lánya vagyok
Együtt élek a holdsugárral, mégis vágyom a napot
Bár én az éjszaka lánya vagyok
Ember még mostohább szülőt sohasem kapott
A gyönyörű, sötét éj gyermeke vagyok
De a Hold sugara soha el nem ringatott
Az álom meseországában oly régen jártam
Már csak az emlékét kutatom, hogy megtaláljam
A csendes éjszaka lánya vagyok, ki mindig kialvatlanul köszönti a napot
És egyre fáradtabban éli meg a közelgő holnapot
VOUS LISEZ
Remény
PoésieNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
