Én vagyok a csillag, melynek fénye érted ragyog
Én vagyok a szellő, mely felkavarja a parton a homokot
A napsugár, mely gyönyörű arcodat finoman simogatja
Lelkem figyel minden veled töltött pillanatra
Ha a csillagom fénye már nem ragyog
Ha a parton a homok már nem kavarog
Ha a fizikai térben én már megérinthető nem vagyok
Akkor is vigyázom minden pillanatod
Nem hagylak magadra sohasem
Drága, csodaszép gyermekem!
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
