Mint egy kert mélyén megbújó pad
Mely magányosan fürdőzik a nap alatt
Mint fűszál, mely meghajlik
Meztelen lábnyomom alatt
Mint tó felszíne, mit talpam simogat
Mint orgona, melynek virága kipattant
Mint egy illat, mely a füvészkertben elillant
Mint madárcsicsergés a fák ölén
Úgy várlak minden nap, szerelem: ÉN!
ESTÁS LEYENDO
Remény
PoesíaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
