Úgy várom már, hogy ellentmondhassak
Hogy minden szánalmas érzést megcáfolhassak
Hogy dühöt láss rajtam, mérget, ne szenvedést
Hogy tekintetemből eltűnjön végre a kétségbeesés
A gyász kínzóan lassú folyamata végre lezáruljon
Közömbös arcomról leperegjen minden árulkodó nyom
Várom már, hogy végre újra önmagam legyek
Hogy ne vágjak minden este saját magamon eret
Türelmem fogytán, régen elengedtelek
Kérlek Téged! Vágd le a szívemről ezt a nehéz kötelet!
ESTÁS LEYENDO
Remény
PoesíaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
