Csillogó felhőkbe burkolt szavak
Az üres térben visszhangzanak
Mint a napfényben kergetőző apró porszemek
Táncolnak körbe, és visszaintenek
Egy felhőn fekve nézem, hogy mit teszel
Kezemben forró kávéval figyelem, ahogy lélegzel
Hanyatt fekszel egy virágos réten, az eget kémleled
Abban reménykedsz talán, hogy a válaszokat a felhőkben megleled
Ha tekintetünk találkozna egy pillanatra
Mikor én lenézek rád, és Te pont akkor emeled szemed a magasba
Megtalálnád a választ, talán egy apró részhez
De egy élet is kevés lenne a hatalmas egészhez
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
