Ősszel más fénye van a csillagoknak
Ősszel nagyobb udvara van a holdnak
Az erdők csendjét másként hallom most én
A színes lombkoronát figyelem a fa tetején
A felkelő nap sugarán ámulok fogvacogva
Le sem tagadnám, hogy lennék most az ágyam fogja
De megkapó a látvány, mi szemem elé tárul
A természet meztelensége minden titkot elárul
VOUS LISEZ
Remény
PoésieNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
