Az én szavaim vihart kavarjanak, komolyan hagyjanak nyomot
Rózsákat tépjenek szét, pusztítsanak el minden gyomot
Az én szavaim ne legyenek közhelyek
Érzéseket szítsanak, langyos unalom helyett
Gondolataim, mint elkóborolt napsugár
Fénylő nyalábként hasítsanak végig a sötét éjszakán
Simítsanak végig soraim, megtépázott önérzeted utolsó romjain
Érezd amit érzek, halld meg hangomat
Had lássam gyönyörű szemedben arcomat
Ez vagyok én... pár szó, magamból ennyit adhatok
Pár édes gondolat, de tőlem ezt mind megkaphatod
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
