Minden napban van valami jó, ebben az, hogy mindjárt vége
Csak egy apró mozdulat, és sötétség jön az éles fényre
Megpihen a testem, s talán egy kis szerencsével
Álommal ajándékoz meg ez a sejtelmes éjjel
Alvás közben talán nem bántanak a szavak
Melyek napközben a fejemben hangosan ordítanak
Egy puha cicamancs arcomhoz simul
Könnyem felszárad, s a szívem sem ver már oly vadul
Bársony bunda simogatásába alszik bele a kezem
Dorombolását hallgatva, elcsitul az értelem
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
