Szél söpri el a száraz falevelet
Tisztára fújva előttem a teret
Színes erdő lombját, mit eldobott a természet
Kavarogva tünteti el az enyészet
Látom magam, ahogy kacagva állok
Hullólevél halom alatt forgok, kiáltok
Boldogságomat kiáltom az arcomba fújó szélnek
Mosolyomat küldöm a ragyogó, kék égnek
ESTÁS LEYENDO
Remény
PoesíaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
