Ma talán láttál ezernyi szép csodát
Falról csepegő esőt, barlangrajz vicces nyomát
Szélben táncoló felhőt, tavon száz kacsát
De nem láttad a lelkem porrá hullott halmazát
A sok nevető ember tavaszváró hangját
A szél fújja szerte, viharba kergetve át
A hideg, mely benyúl kabátok ujjain
A szívemet jégcsappá dermesztő gitár húrjain
Játszik az elmúlás és az újrakezdés akkordjain
BẠN ĐANG ĐỌC
Remény
Thơ caNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
