Tudatom mélyén megcsillan a múltból egy emlékfoszlány
Gyönyörű szép szavakba ölelném, foglalnám
De mit érnek a szavak, melyekben élek
Ha nem jut el hozzád, ha ezt Te nem érzed
Gondolataim szabadon ereszthetem a szélben
Mint üveggolyók szaladnak szét a napsütésben
Hozzád írt verseim csupán halk sóhajok
Ha mindezt Te nem látod, el sem olvasod
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
