Vársz, és én hallgatok
Vársz, de én meg sem szólalok
Pedig a szavak csodás varázsa
Lelkem napfényes csillogása
Melyet Neked mindig átadok
Szebbek, mint a szerelmes sóhajok
Vársz, és én hallgatok
Vársz, de én meg sem szólalok
Szemem opálos zöld ragyogása
Könnyekbe burkolózik, mély hallgatásba
Pedig a szavak éltetnek mindkettőnket tudom
A szavak, melyeket most nem ad át bánatom
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
