Saját árnyékom

40 6 2
                                    

Fáradhatatlanul futok lefelé, szinte rohanok,

Hogy elfelejtsem a tegnapot és ne lássam a holnapot

Ne nézzek hátra, csak előre, gondolataim táncoljanak

a körülöttem suhanó, rajtam kacagó szélbe

Szorosan becsukom a szemem, nem kell most a bonyolult értelem

Ne jusson eszembe semmi, csak talán a nevem

Vagy az sem, nincs szükségem most rá...

A helyzetem csupán súlyosbítaná

Akkor a lábaimat hiába szedem, hiába kapkodok levegő után hirtelen

A fájó emlékeimtől nem szabadulok, újra csak saját árnyékom vagyok

Pedig évek óta nem látja a lelkem a napot

ReményOnde histórias criam vida. Descubra agora