Fáradhatatlanul futok lefelé, szinte rohanok,
Hogy elfelejtsem a tegnapot és ne lássam a holnapot
Ne nézzek hátra, csak előre, gondolataim táncoljanak
a körülöttem suhanó, rajtam kacagó szélbe
Szorosan becsukom a szemem, nem kell most a bonyolult értelem
Ne jusson eszembe semmi, csak talán a nevem
Vagy az sem, nincs szükségem most rá...
A helyzetem csupán súlyosbítaná
Akkor a lábaimat hiába szedem, hiába kapkodok levegő után hirtelen
A fájó emlékeimtől nem szabadulok, újra csak saját árnyékom vagyok
Pedig évek óta nem látja a lelkem a napot
STAI LEGGENDO
Remény
PoesiaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
