Zöld szemem ha könnyes, mint egy ékkő úgy ragyog
Ha boldog vagyok, elbújhatnak fénye mellett a csillagok
Apró termetem éppen a mellkasodig ér
De ha mosolyom látod, tekinteted az angyalokhoz mér
Érintésem mint a bársony, oly puha érzés a testeden
Szavaim dallama sebeket gyógyít, fájó, lüktető lelkeden
Ez vagyok én, egy marék élő szövet, egy pár vegyület
Néhány édes dallam, egy szép metszésű kövület
ESTÁS LEYENDO
Remény
PoesíaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
