Néha úgy érzem, hogy valaki megjelölt
Mint egy kivágandó fát, a favágók előtt
Sorsom egy pecsét, mely arra vár
Hogy majd valaki feltöri
És az élet folytatódik tovább reményekkel teli
Mint egy palackba zárt üzenet
Mely sodródik a tengeren
Mint egy színes tetoválás
Egy börtönviselt emberen
Egy kőbe vésett lenyomat
Mely az idők során ott ragadt
Ez leszek én mindig
Belőlem csak egy jel marad
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
