Remény

Dilemma

Ismerem a tekintetedben megbújó összes gondolatot

Megbűvölve nézem a szemedből pergő könnypatakot

Fülem érzékeli a lelkedből feltörő minden édes, szomorú sóhajod

Szemem simogatja a hajadban megcsillanó új árnyalatot

Lelkem látja a bőrödön megpihenő apró fuvallatot

Ismerem minden óvatos rezdülésed,

mert egy részük hosszú évek óta én vagyok.

Keresem a percet, a pillanatot,

mely hiányodon messze túl mutatott

Amikor megváltozott az érzelem,

mely barátságunkba már nem fér bele azt hiszem

Egy mozdulat lenne érzem feléd, vágyakozó pillantásomat megértenéd

Forró csókban forrna össze az a pillanat,

Minden értelmes gondolat megszűnne egy perc alatt

Pillantásom simogatása itt megszakad

Mert megrémít ez a gondolat

Ha szerelmünk még sem teljesül

Egy csodálatos, mély barátság

Örökre a sötétbe merül...