Furcsa a csend, mikor vágyom a hangod
Hogy záporozzon a kérdés: "mi van veled, hallod?"
Bántó a csend, a kérdés persze sehol
Nincs számonkérés tőlem, nincsen vádló mosoly
Beburkolózom a magány csendes sáljába
Nem kapaszkodom mások, idegen emberek vállába
Ma már természetes minden közönyös mosoly
Ma már nincs őszinte érdeklődés
Már csak csend van, én pedig számodra már sehol...
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
