Ma reggel magamra vonlak, mint a csendet
Hogy ne bántsa a lelkemet az éles fény
Szavaidat kortyonként ízlelem, a kávé selyme rak bennem rendet
Lassan ébredező gondolataimat átrendezi a remény
Hozzásimulok a hajnali derengéshez
Nem akarom az új napot látni,
Nem akarok újra, és újra
Önmagammal harcba szállni
Magamhoz húzlak csendben
Hajadba fúrom arcomat
Illatod belélegezve érzékelem
Az életembe suttogott hangodat
Fotó: Pinterest
JE LEEST
Remény
PoëzieNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
