Csillagok örvényében állok
Megismételhetetlenül összetörve
Emberek bámulnak értetlenül
Csak néznek a megfakult tükörbe
Kiáltásaim hangjai ezer felé szóródnak szét
A szél nem kegyelmez, nem fújja szavaim feléd
Tekinteted figyel, szemeddel még sem látsz
Minden pillanatban elragad a magamat temető gyász
Ha feltámad a szél, és arcon simogat
A táncoló leveleken átsüt majd a nap
Ha feltámad a szél, és látóvá válik a vak
Felemésztenek majd, a ki nem mondott szavak
KAMU SEDANG MEMBACA
Remény
PuisiNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
