Ma elképzeltem, hogy együtt sétálunk a parton
Szemedben visszaköszön a bíbor fényű alkony
Lépkedünk a homokban, körülöttünk hullámzik a csend
Nem kell a szó, nem kell, hogy megtörjön ez a rend
A szél mesél most kettőnknek, szelíd hangon dalol
Hangja mámorító, darabokra zúzott szívemig hatol
Ráhajolsz a számra, ajkad édesen simogat
Feloldódok az éjszakában,
nem talál rám, csak a fényes pirkadat
ESTÁS LEYENDO
Remény
PoesíaNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
