Remény

Elmúlt barátságok temetője

Gyermekkori barátságok szellemének lábnyomán osonok a havas park csendes útján

Fáradtan egy padra ülök, sötétben rágódom tovább életem lassan elmerülő múltján

Csend van és én színes képekbe merülök

Arcokat idézek fel, hangokat, illatokat...hirtelen a saját fiatalságomba kerülök

Vidám pillanatok, meghitt örök barátságok

Melyek szellemének nyomán, most egy sötét kertben bukdácsolok

Hová tűntek a régi szerelmek, igaz barátok?

Hogy lehet az, hogy most egyedül, magányosan állok?

Egy lámpa halvány fénybe borítja a hóesést

A csodálatos látvány tompítja szívemben a szenvedést

Hová tűnt Ági az elsőről? Ki végig kísérte virágzásom a középiskola elsőtől?

Mi lett a sorsod Andi, miután a bátyámmal kudarcba fulladt a randi?

Hová tűnt Jenő Bá' a földszintről? Ki csillagokat ígért a verseimre a sötétkék égről?

Mindenki elment, magamra maradtam ezen a sötét éjszakán

Szellemeket kergetek egy havas parkban, saját lábaim nyomán

Emlékeket kutatok, de nincs itt más, csak pár békés fejfa

Most látom, hogy egy temetőbe tévedtem be, nem pedig egy parkba...

Nem is csoda, hogy suttogó szellemeket látok

Egyre hidegebb van, de én már nem érzem, hogy fázok

Sűrűbb lett a hóesés, már szinte alig látok

Csak remélem, hogy hajnal előtt a kijáratig eltalálok...