A hajnali nap fénye megcsillan az ablakon
Feltekintek egy pillanatra, míg könyvemben lapozom
Halkan emelem a lapot, szinte félve,
Tekintetem tova siklik a távoli, felhős égre.
Korán van. A hajnali csendet halk, egyenletes horkolásod töri meg.
Szemem sarkából látom, hogy a kezed megremeg.
Csendben simítom végig, oly otthonos ez a mozdulat
Az arcodra mosoly derül, így kezem kezeden marad
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
