Ma azt gondoltam, kezembe tudnám venni a napot
Ma azt terveztem, hogy lefújom a ház előtt álló szoborról a kalapot
Ma úgy éreztem, hogy minden, de tényleg minden az enyém
Ma a világot is meg tudnám forgatni én.
Ma a világ is megforgatott engem
Ma a nap is ott ragyogott bennem
S a szél csak azért nem teljesítette a feladatot
Mert pont ma nem viseltem kalapot
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
