Mennyi apró gondolatszikra, mennyi kicsinyke fény
Mely egy sötét szobában ébred, hideg, őszi estén
Nem látszódnak a színek, melyek nappal vibrálva égnek
Az éjszaka eltakar minden gyönyörű ékességet
De a gondolat érzi, a tudat még látja
Elevensége szinte beleégett a retinámba
Éjjel ebből táplál minden mesés álmot
Minden csillag fényét, holdsugárnyalábot
Ezüst színű szellőt, reggeli harmatot
Álmaimból érkező könnyből, csillogó patakot...
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
