Puha takaróm alá lopakodik a hajnali nap sugara
Puhán cirógatja bőröm, finom az illata
Ma nem kell, hogy ágyamból kikergessen a reggel
Ma nyújtózhatok lustán, ágyban ér a reggel
Nincs mostanában nagyobb ajándék
Mint kimondani: "hétfőn ágyban iszom meg a kávét"
Még a gondolat is édes bűnre csábít
Kávé után visszadőlni, és álmodni újra, bármit...
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
