Remény

Sötétség

Leszel-e a társam ebben a világban,

Mely magába zár hamuszürke palástban?

Megrajzolható-e a sötétség, mely foglyul ejt minden estét?

Leszel-e fény, mely távol tart minden hideget, borzongatót?

Ölelő karjaid letépnek-e láncokat, nehéz béklyót?

Furcsa kérdések ezek. Hangom visszhangzik a térben

Meg sem lepődöm azon, hogy válasz nem érkezik időben

Már megrajzolták bennem a sötétséget

A grafit szürke árnyalat lassan hamuszín lett

A hideg, a félelem, és a magány, mely az alkonyt rőt színeibe keverednek talán

Ha megfestené valaki a napot...

Nem is!

Kezdésnek elég lenne a sötétségbe néhány fénylő csillagot

Melyeket követni tudnék álmatlan éjszakán

Az életemet mentené meg csupán...