Mikor szemem tükrében meglátod jéghideg lelkedet
Mikor szavaid után megfagy a levegőben a lehelet
Pedig meleg van, tavaszi szellő simogatja a fákat
Mégis fogvacogva élem át az éjszakákat
A távolság köztünk hatalmasra nő hirtelen
Szavaim nem hallod, talán nem is akartad sohasem
Talán félre értettem valamit, egy érzést, egy mosolyt
Amit csak én akartam látni, s szerinted ott sem volt
Talán egy magányos éjszakán megtalálom a választ
Mikor a sötét nyugalom lassan, csendben eláraszt
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt