Csak lassan öld meg bennem a vágyat
A csillagfényes éjszakákat
Mikor a tériszonyt legyőzve
Egy tetőről nézhettem körbe
Mikor megmutattad mire képes a tér
Mikor először érkezett hozzánk a szenvedély
Csak lassan öld meg bennem a vágyat
Csak lassan, ahogy elhervadni láttam az első rózsámat
Akkor, ott a tetőn, a csillagok között
Mindenről eltudtam képzelni, hogy örök
Csak lassan öld meg bennem a vágyat
Hogy elfelejtsem a találkákat
Mikor elhamvad majd, nem lesz csak por
Te is eltűnsz a szívemből, nem leszel sehol
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
