Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én is egy voltam közülük. Csak egy ártatlan gyermek. A bárkán születtem. Pontosabban egy titkos szülőszobában, egy olyan orvossal, aki örök hallgatást fogadott rólam. Miért tette? Apám kérte. Apám, aki egy barom. Mindenki ismerte, mivel kancellár volt. Kane egy félre lépéséből születem. Anyámat a szülése után szinte azonnal megröptették, hogy ne tudjon beszélni. Engem pedig először meg akartak ölni, de mivel kiskorú voltam, nevelő szülőknek adtak. A bökkenő az volt, hogy annak a családnak már volt gyermeke, csak épp senki nem tudott róla. Miután oda kerültem, kedvesen bántak velem és mindig tisztázták velem, hogy Kane az apám és ők csak a nevelő szüleim. Mindenre megtanítottak, köztük a titoktartásra. Rezzenés nélkül tudtam hazudni, amire szükségem is volt, mire a másik gyerekről kérdeztek. A fiút Seannak hívták és már szinte a bátyám volt. Mindenrendben ment, ő elbújt én pedig hazudtam, hogy nincs semmi féle másik gyerek és ez ment 14 éves koromig. Akkor történt, hogy az egyik őr leakart tartóztatni, de mielőtt sikerült volna kivinnie, Sean leütötte. Mindkettőnket elvitték és engem magán zárkába dugtak. 2 évet ültem egyedül, mire egyik nap, a cellám ajtaján két őr lépet be, kezében egy táskával.
- Felállni – utasított. – Lépjen a falhoz.
Megtettem, amit mondott, majd láttam, hogy valami bilincsszerűt vesz ki.
- Mi folyik itt? Még nem vagyok 18. Még nincs itt az újra tárgyalás ideje.
- Csend – mondta, majd a csuklómra nyomta.
Mintha ezer kistű szúrta volna folyamatosan a csuklóm. Közelebbről is meg akartam volna nézni, de kivezettek a cellából. Kint mindenki más is kint volt. Minden cellát kiürítettek. A mellettem lévő cellából egy szőke lány szaladt ki, őr nélkül. Clark Griffin. Az anyja volt a legjobb orvos az egész bárkán. Beszélgetésükből, csak a lényeget hallottam ki.
- ...nem ölnek meg, hanem leküldenek a földre, mind a 100 fiatalkorút.
Elképedtem, majd hagytam, hogy lábaim magamtól vigyenek tovább. A földre? Az lehetetlen, hiszen még mindig erős a sugárzás. Meghalni küldenek le? De ennek mi értelme? Mit forgat apám és a kancellára a fejébe? Minden fiatalkorút egy kabinba vittek. Mindenkinek volt három őre, aki nem mozdult el előle. Szememmel Sean kerestem, de aztán rájöttem, hogy ő már nem kiskorú. A sok srác közül senkit nem ismertem fel, így csak hagytam, hagy kössenek be az egyik ülésbe. Meg sem mukkantam. Mellém is becsatoltak fiatalokat, mikor megláttam, hogy Clarkot az őr a vállára fektetve hozza. Mikor lerakta vettem észre, hogy teljesen kiütötték, aztán a következő meglepetés, hogy mellé Wells, a fő kancellár fiát, ültették. Egyre többen lettek bent, majd elkezdték becsukni az ajtókat, mikor egy lövés gördült el. A bejárat felől egy srác csúszott be, majd gyorsan eltűnt a többiek között. A kis résen azonban még egy ember bekúszott. Mikor felnézet fekete hajtömege alól kivillantak a kék szemek.
- Sean? – kérdezem inkább magamtól, majd végig nézem, ahogy egy üléshez siet és beköti magát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
