Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
A terv meg volt. Clark és Finn lemenetek. Raven fent maradt, nem mertük megmozdítani, a golyóval a lábában, amit Murphynek köszönhet. Bellamy és én pedig kimentünk. Bellamy amint kiértünk elkapta a karomat, mire rá néztem.
- Hogy kerültél oda be?
- Fent voltam. Sterlinget kísértem, mikor láttam Jaspert, majd hallottam mindent a rádión.
- Miért csak te mentél le? Hol volt Sterling?
- Kiütöttem – mosolyodtam el. – Örülök, hogy végül nem sikerült a terve.
- Miért nem kötözött meg? Azt hittem te is benne vagy?
- Nem, csak én voltam az egyetlen aki adott neki még egy esélyt. Nem akart bántani, csak túl sokat jártattam a szám.
- Mindenesetre örülök, hogy ott voltál.
- Miért?
- Húztad az időt. Ravennek volt ideje dolgozni.
- Szívesen – már mentem volna, de most meg elém jött. – Igen?
Mondott volna valamit, de amint kinyitotta a száját, inkább becsukta és megrázta a fejét, majd el engedett. Segítettem pakolni, miközben mindig szemmel tartottam Seant. Aztán felhangzottak a harci dobok. A táborban megfagyott a levegő. Gyorsan vissza zökkenve átadtam az összeszedett cuccokat az egyik lánynak, majd Bellamy és Sean után mentem lövész árkokhoz. Seannal külön helyet foglaltunk el, hogy senkit ne idegesítsek. Bellamy a puskásokhoz térdelt. Készen voltunk.
- Látom őket! Felénk jönnek! – szólal meg a rádió a zsebembe. – 2, 3,4 nem tudom nagyon sokan vannak.
Elsütötték a puskákat.
- Déli oldal jelentkezzetek – halom meg Bellamy hangját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Itt vagyok, jól vagyunk. Nem támadtak ránk, mintha szellemekre lövöldöznénk.
Én is láttam, hogy elsuhannak a fák között. Felhúztam az íjjat. Sean mellettem szintén így tett. Megint lövések.
- Ne látom őket.
- Túl gyorsak.
- Azt hiszem eltaláltam egyet – ismerem fel Jasper hangját.
Rengeteget lőttek. Sean leengedte a fegyvert és vonalakat kezdet húzni. Igaza volt, ha tudjuk kb. mennyit lőttek, tudni fogjuk, hogy csak az íjjak maradtak. Egy nagyobb robbánásra elfordultam.
- Az aknáid működnek Raven! Ez az!
- JAsper, gyere most azonnal a hajóba - szól Clark.
- Nem mehet, ő tartja a nyugati oldalt – ellenkezik Bellamy.
- Azt a részt aknásítottátok. A földiek ott nem fognak támadni. JAsper, gyere gyorsan!
- Minden lővésznek – szó végre bele az eddig említett. – Nem támadnak, csak azt akarják, hogy kifogyjunk a töltényekből. Ne lőjetek, amíg csak futkároznak ott!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Erre hamarabb is rájöhettünk volna.
- Jól mondja JAsper, ne lőjjetek csak, ha rátok támadnak. Ismétlem, csak biztos célpontra lőjetek.
- Már is megyek Clark.
Nem sokkal után láttam, ahogy elkezdenek lefele vánszorogni. Majd amint kilőttem a nyilat, gyorsítottak és beugrottak a barikádok mögé. Hozzánk is jöttek egy páran, mire lőttük, de bejutottak. Közelharcba nem lehetett rajtuk fogást találni és hatalmasak is voltak. Az íjjal is próbáltam kilökni a lábukat, de éppen csak megrogytak. Hátráltam is, de csak a nyakamhoz kapot, mireközel kerültem hozzá és az egyik nyilat lábába vágtam, mire felordított. A következőt a folytogató kezébe dőftem, mire kiszabadultam, majd a bátyámon rántva egyet futottunk. Hirtelen valami furcsa kiáltásra hátra fordultunk velünk együtt a földiek is.
- Marcangólóóók – kiáltja valaki, majd meg is jelennek.
Elől azonban két ismerős alak fut. Az egyik Finn, a másik pedig az a földi akit elfogtunk. A tömeg utánuk megmeredve néztek farkasszemet a domboldalon rejtőző földiekkel. A minket ostromlók a vendégeknek rontottak. Mi pedig kaptunk az alkalmon és vissza mentünk a falak mögé. Gyorsan felálltunk a védelemhez, majd vártuk mikor győznek a földiek. Többen voltak,sokkal többen.
