Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Vissza érve a táborba Clark és Bellamy összehívott mindenkit a tűz köré, majd elmondták miért is száműzték Murfyt.
- Akinek nem tetszik, az szóljon – tette fel Bellamy, de senkinek nem volt ellen vetése ellene.
Csak egyszerűen elsétáltak. A két tábor vezető egymásra nézet, majd dolgukra indultak. Clark a kabinhoz ment fel. Seanhoz fordultam, majd egy nagy levegőt vettem és fáradtan dőltem rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nekem ez túl sok – sóhajtok fel.
- Hidd el, ez csak a kezdet.
- Sajnos tudom.
Ebben a pillanatban a karperec megrázott.
- Áú! – mondtuk egyszerre, szinte az egész tábor.
- Mi volt ez? – nézek félve a szemébe.
- Semmi jó.
Clark sietett ki a táborból. Hova mehet? Ő biztos tudja mi volt ez. Oktávia azonban nem sokkal után kijött és így őt támadtam le.
- Mi történt?
- Nem sikerült kapcsolatot teremteni a bárkával. Helyette az összes karperecet ki iktattuk.
- A francba – túrok idegesen a hajamba. Seanhoz fordulok, aki szintén hallotta, majd félre von.
- Le kell jönnie az... - erre szájára tapasztottam a kezem.
- Nem, ő nem az. Nem akarom látni, de muszáj lesz, ha tovább akarjuk húzni itt.
- Jól gondolom, hogy van ötleted?
- Igen, de még pontosítanom kell.
Azzal magányba vonulok az egyik fal szélhez és térdemet felhúzva kattogott az agyam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hazudtam, mindig van valami ötletem, hogy oldhatnánk meg egy problémát, de ez most túl nagy. Az összes karperecből elszállt a jel. Aki pedig levette, arról nem is beszélek. A jelek nélkül azt hiszik meghaltunk. Ha ezt hiszek, akkor a sugárzásra fogják majd. Csak feltűnik majd valakinek, hogy egyszerre szálltak el és előtte a jelek megfeleltek. Egy koszos csizma állt meg előttem, mire felnéztem.
- Mit csinálsz itt? – kérdezi a fiú.
- Gondolkozom.
- Nem biztonságos itt – egész kedves. – Gyere beljebb kísérlek.
- Nem kell, most itt kell maradnom.
- Na, gyere – erőlteti, mire elszáll a szimpátia.
- Azt mondtam, nem.
Tovább sétál én pedig újra beindítom az agyam, de újra a koszos bakancs.
- Mi nem volt érthető a nemből? – szikrákat szortak a szemei, míg fel nem ismertem. – Ne haragudj.
- Semmi baj – ül le mellém Bellamy. – Miért ülsz itt egyedül?
- Gondolkoznom kell.
- Min?
- Megoldásokon.
- Tényleg? A szabályokra gondolsz?
- Nem, most a karperec problémára. Az összes elszállt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- De hisz...ebbe mi a rossz?
- Hidd el, nálam jobban szerintem senki nem akarja, hogy mindenki maradjon oda fent, de nem tudunk életbe maradni a társadalmunk nélkül. A mi népünk fent van, ide lent idegenek vagyunk és ha csak egy maroknyian vagyunk, ráadásul egymást gyilkolásszuk, senki nem marad életbe.
- Nem adhatjuk fel és hé. Szerintem amit elértünk az nagyon jó, minek kellenek azok, akik oda fent elnyomják a seggüket, míg mi idelent küzdünk. Nem tudom, neked kid van fent, de ha hagyta, hogy leküldjenek...
- A szüleimről inkább ne beszéljünk, jó?
- Persze, én ezt tiszteletbe tartom – teszi mellkasára a kezét. – De szerinted is igazam van, nem?
- A vezetőknek néha nehéz döntéseket kell hozniuk – kerülöm ki a választ.
- És milyen megoldásra jutottál?
- Még semmilyenre – sóhajtok gondterhelten, majd kezem közé fogom a fejem. – Abban kell bíznunk, hogy valaki lesz akinek feltűnik, hogy egyszerre sültek ki.
- Én ebbe nem bíznék, a sok híg agyuknak ez sem tűnik fel.
- Nem tudom – felállok, majd a kezem nyújtom a fiú felé. – Le kellene pihenni, azt mondtad 5 óra után váltunk őrséget.
- És az téged miben érint? – elfogadja a kezem.
- Én vagyok a második felében, a nyugati oldalon.
- Nem tudom, mikor osztottalak be? Szerintem téged nem is.
- Jaspert nem fogom fel kelten, had pihenjen. Vállalom helyette.
Nem mondott semmit, csak az arcomat fürkészte. Nem tudtam mit néz, de az a kötözködő alak, megint itt sonfordált, majd bele szólt.
- Bellamy, van valami a déli kerítésnél, lehet csak a srác tojt be valami levéltől, de biztos ami biztos.
- Egy perc és megyek – válaszolja, de én mosolyogva ingatom a fejem.
- Addigra a földiek bent vannak.
Ő is mosolygott, majd elhátrált, a jelzőhöz és együtt mentek a déli kerítés részhez. Én is emberek közé mentem, majd segítettem, amiben tudtam. A fél tábor bement a szállásra aludni. Sean összevont szemöldökkel jött oda hozzám.
- Nem láttad Finnt, vagy Clarkot?
- Nem, de szerintem együtt vannak valamerre. Ne aggódj, Clark okos, Finn pedig nyomolvasó, nem lesz bajuk. Inkább gyere – tárom szét a karomat, mint egy kis gyerek.
Sean befekszik mögém, majd szorosan magához ölel. Ő azén nagy bátyuskám. Így szinte azonnal eltudtam aludni, ami be is következet.
