Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 22.rész

Már épp paranoiásnak ítéltem magam és mozdultam volna meg, mikor megláttam a lámpafényt. 5 katona nyomult előre, pontosan a többike nyomában. Tudták tehát, hogy jövünk. Alíg bírtam ki, hogy ne azonnal vessem rájuk magam.Elhaladtak, én pedig utánuk mentem, mikor közelértek a többiekhez lekapcsolták a lámpáikat. Ekkor jöttem én. Az utolsó nyakába lendültem, majd amikor az hasra esett a lendülettől a többiket vettem célba. Persze fegyvert nem használhattam.- Bellamy! - kiáltottam.Hallottam ahogy mozdulnak, de ekkor a bordáimba kaptam egy bakancsot, mire minden levegő távozott a tüdőmből. Aztán pedig egy puska csőve nyomódott a halántékomnak, miközben a másik a földhöz nyomott. Ezután pedig megérkeztek a többiek is. Mindenkit a földre ültettek, majd fegyvert tartottak feléjük, hozzám azonban egy ismerős alak guggolt.- Rég láttalak húgi.- Sean? - próbáltam felnézni rá.A hátamon térdelő őr leszállt rólam, majd felrántott. Sean arca egyfajta megnyugvást jelentett számomra. Közelebb hajoltam, majd megsimogatta az arcom.- Gondolom sejted miért vagyok itt - behunytam a szemem. Persze, hogy tudtam. - Sky, el sem tudod képzelni, mennyire jó érzés. Megszabadultam minden fájdalomtól. Én szabad vagyok, életemben először.- Ez nem szabadság Sean, E.V.I rabszolgája vagy.-Ez - ordít fel, mire össze rezzenek.- nem igaz - veszi le a hangját, így újra teljesen nyugodt. - Az, hogy segítünk neki, nem azt jelenti, hogy a katonái vagyunk.- Dehogynem, pontosan ezt jelenti - ekkor történt meg az, ami még soha eddig.Sean egy akkorát behúzott, hogy elfordult a fejem és fogaim felsértették a számat. Meglepetten néztem fel rá, mire közelebb hajolt.- Ne beszélj tiszeletlenül, nem jársz jól vele - olyan gyűlölettel néztem rá, mint még soha életemben, majd a vérrel, ami felgyűlemlet a számban egyszerűen pofán köptem.Vett egy mély levegőt, majd letörölte.- Ezt kár volt - szemei fel villantak. - És gondolom a chippet sem akarod be venni.- Soha - sziszegtem.Újra megütött, majd még egyszer és még egyszer.- Elég! - kiáltotta Bellamy. - Hagyd őt békén.- Ebbe ne szólj bele Bellamy, ez most családi megbeszélés - azzal a bordáimat rúgta meg, mire tudtam azoknak már nem kell sok a töréshez.- E.V.I nem tartozik a családunkba - sziszegem, mire felránt.- Még nem. Azzal a vállára dob és elindul velem.- Hé! Hé! Hova viszi! - kiált utánunk Bell.- Meg kell ismerkednie a család többi tagjával - jelenti ki, majd tovább hurcol.Semmilyen erőm nem maradt ellenállni. Hagytam hát, hogy vigyen, oda ahova akarja. Mikor beléptünk a trón terembe egy ismerős hang ütötte meg a fülem.- Sean? - Clarke szavai meglepetten csengtek. - Sky?A földre vágott, mire nagyot nyekkenve maradtam mozdulatlan. Istenem, a bordáim! Hátra hajtva pillantottam meg a lányt, amint kikötözve áll, kulcscsontjai alatt egy egy piros folttal, amit alvatt vér vett körbe. Kínozzák. Mellette Abby egy szikével állt, mire le esett az állam. E.V.I a szeretteinkkel okozz fájdalmat. Nem sokkal arrébb pedig Jaha állt keresztbe font kézze. Tehát ő hozta a táborba a chippeket. Ő az oka mindennek. Hasra fordultam, majd feltoltam magam. Kissé sziszegtem, de talpra kecmeregtem. - Maga- néztem a férfire. - Maga hozta a táborba. Maga a felelős mindennért.Megindulnék felé, de Sean mellkason vág mire felordítok és vissza esek. - Skylar. Skylar! - szólongatott Clarke, de nem tudtam felé fordulni.- Szegény kis lány - hajol le hozzám a bátyám. - Keménynek mutatod magad, de te is cssak egy porcelán baba agy, mint minden ember, aki képes fájdalmat érezni. Vedd be a chippet és mindez megszűnik. - Nem. - Legyen hát.Lehajolt, majd a számhoz nyomott valamit. Egy kis téglalap alakú dolgott. Egyből tudtam, hogy a chipp az. Ellenkeztem, de nem bírtam megmozdulni, mivel minden mozdulat fájdalommal járt.- Ne! Skylar, nehogy bevedd! - kiáltja Clarke.Kösz a tippet - akartam mondani, de nem nyithattam ki a szám.- Engedd be húgi és minden fájdalmad elillan. A lelkiek is - teszi hozzá nyomatékosan.Megrázom a fejem, mire megemeli azt és erősebben nyomja a számhoz.- Vedd be! Vedd már be! Ne hagyj még egyszer magamra!Igaza van. Magára hagytam. Mindig magára hagyom azokat akik fontosak nekem. Ha valami nem úgy alakul, ahogy én akarom, akkor elfordulok tőlük. Szörnyű vagyok, hiszen mit tettem az elmúlt években? Epekedtem egy srácért, akinek fel sem tűnt, hogy mennyire oda vagy érte. Harcoltam a Földiek ellen, majd a földiekkel. Apámat akartam elkerülni, most pedig nem vagyok hajlandó apának szólítani, mert a múltban elkövetett egy hibát. Anyámat elvesztettem, de apát nem, ő még él és velem lehetne. Sean pedig... istenem nem is kérdeztem ebben az évben még tőle, hogy mi van vele. Csupán megsértődtem, hogy ő nem keress. Na és most? Meg kaptam a fiút akiről álmodtam, de elvesztettem mindenki mást.Lassan kinyitottam a számat, mire Sean sóhajtott egy nagyot.- Ez az, ne félj tőle. Minden sokkal jobb lesz -bíztat.- Ne tedd Skylar, ha beveszed nem tudsz rajta segíteni! - ellenkezik.A chipp a számba került, de nem nyeltem le.- Gyerünk húgi, nyeld le és szabadulj fel.- Ne!Lehunytam a szemem, majd...