Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

2.évad 19.rész

Kicsit arrébb mentem és leültem az egyik székre és el akartam merülni a gondolataimba. Abby és Clark veszekedtek, de nem nagyon tudtam arra koncentrálni. Mikor valaki leült mellém, felnéztem, de mikor megláttam ki az, biztosan elsápadtam.
- Látom, te is tagja vagy ennek a kis lázadó csapatnak.
- Igen uram - próbáltam érzelem mentesen válaszolni, remélhetőleg sikeresen.
- És őrnek is beálltál.
- Igen uram.
- Furcsa, nekem ez soha nem ment volna – nyeltem egy nagyot, de reméltem nem hallotta. – Te Clarkkal szöktél meg, igaz?
- Igen.
- Akkor a neved Skylar - olyan furcsa volt hallani a szájából a nevem. - Furcsa, nekem is volt egy lányom, akit így hívtak – ne itt teljesen kész voltam és segítségkérő pillantásokat küldtem Sean felé, aki viszont megrázta a fejét, ilyenkor de szeretem. – Mikor kicsi volt adoptáltam egy családhoz. Mivel nem a feleségemtől született először megakartam ölni, de nem volt szívem hozzá, az édesanyját pedig szinte szülés után megröptették. Szemmel tartottam a kislányt, aki kislányként egy kis hercegnő volt - itt fel kuncog. - aki mindenkivel kedves és segítőkész volt, majd ahogy nőt, úgy vált harcossá. Aztán egy napon rátámadt az őrökre, akik emiatt feljelentették és börtönbe kellett záratnom - itt a hangja sokkal mélyebb lett, mintha fájna neki az emlék. Ezt a gondolatot szinte azonnal kikergettem a fejemből.
- Mi lett vele? - meredtem még mindig magam elé.
- Leküldtük a 100-akkal és azt hiszem túlélte, rettentően erős lány. Azonban mikor meglát mindig elbújik, vagy elfordul. Nem akar velem beszélni, amit meg is értek, hiszen nem érdemlem meg, de ha egyszer tudnék vele beszélgetni, elmondanám neki, hogy én mindig figyeltem és nem vagyok olyan szörny, mit oda fönt. Megváltoztam.
- Azt akarja mondani, hogy azt szeretné, hogy a lánya megbocsásson, mert megölte az anyját és mert magára hagyta, majd azokat akiket szüleiként szeretett újra elvette tőle és börtönbe csukatta. Ha pedig ez nem lett volna magában elég, leküldte meghalni bűnözőkel egy radióaktív gyanús helyre, de mivel mindezt túlélte, maga meggondolta magát és még is csak részese akar lenni az életének? - mérges voltam és mielőtt válaszolhatott volna elviharoztam mellőle.

Egy másik helyre mentem és a tekintettemmel sugaltam, hogy aki idejön, az jó társaságra ne számítson. Markus gondolkodott egy kicsit, miközben néha rám nézet, majd Clarkhoz ült. Beszélgettek, mikor lépteket hallottam meg. Mindenki felpattant és figyelt. Nyko és Indra jöttek be.
- Hogy van Gustus? – kérdi egyből Lincoln.
- Nem hal bele – válaszolja a gyógyító szűkszavúan.
- Vigyétek el – adja ki a parancsot Indra, mire a többiek fele mennek.
- Várjunk, mit csináltok? – kérdi Kane.
- Nem ő a tettes – védi meg Raven Bell.
- Én azt mondtam, mindenkit öljünk meg, de a parancsnok irgalmas. Be éri eggyel is.
- De ártatlan – jelenti ki Lincoln.
- Engem az nem érdekel – sziszegi. – Aki megmozdul az meghal.
Már meg is indultam volna, de Nyko jelentőség teljesen nézet rám. Oktávia is próbálta leszedni a kezeket Ravenről, de nem ment. Amint kivezették Indra újra megszólalt.
- A többiek elmehetnek. A szövetség a lánnyal együtt hal meg. Én menekülnék - teszi hozzá ördögi vigyorral.
Raven kikötötték egy ugyan olyan fára, mint Finn és késsel kezdték el vágdosni. Egyszerűen nem bírtam nézni. Arrébb mentem egy kicsit. Hülye ötlet elválni a csapattól, egy olyan helyen, ahol mindenki utál. Egyik tag árnyéka felém kerekedet, mire megfordultam és éppen eltudtam ugrani, a fegyver elől. Egy lándzsára akart felszúrni. Futni kezdte, majd mikor sikerült megkerülnöm a házat és vissza érni a többiekhez, már Raven leszedték és Gustust tették a helyére. Oda mentem Bellamyhoz, majd megkérdeztem.
- Miről maradtam le?
- Gustus a kehelybe rakta a mérget - magyarázza, majd észre veszi zihált külsőm. -  de te hol voltál?
- Én, csak futottam egyet – rántom meg a vállam, majd hátra nézek, de már nem látom azt a tagot.
Nem néztem végig ahogy megölik a férfit, helyette inkább elvontam a figyelmemet. A kabátom ujjával játszottam, vagy éppen a pólóm szélével.

Mikor végre végeztek elmehettünk. Este pedig újra tábort vertünk. Raven fogta a hegyiek rádió jelét, amiben Jasper beszélt, nem mentem előre, mert amit utána hallottam, arról jobb ha azt hiszik nem tudom. Clark beküldi Bellamyt, hogy legyen belső ember. Konkrétan a halálba. Szeretem Clarkot, de azt nem hagyom, hogy megölessen mindenkit.