Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 7.rész

A lábaim, szinte maguktól vittek a bárba, ahol mindig van valaki, aki éppen részegre issza magát. Most még teljesen józanul találtam meg Bellamyt is az egyik asztalnál. Oda mentem, majd feldobtam a kabátját az asztalra. Nagy levegőt vett, majd hátra dőlt.

- Nem akarok róla beszélni.

- Az őrséget miért? Miért hagysz fel azzal, hogy megvédj minket?

- Úgy, mint azokat akik a hegyen voltak?

- Nem! Te voltál az, aki vezetett minket, mikor leküldtek. Igaz akkor még nem értettem egyet a döntéseiddel, de már beláttam, jók voltak a módszereid. Itt vagyunk és itt is leszünk egy darabig és...

- Skylar, elég! Hagyd abba, nincs szükségem a lelkesítő beszédedre! Egyszerűen csak hagyj békén!

Nem nézet rám, mire én is elvettem róla tekintettem, majd elvettem a kabátot és dühösen vágtattam ki. Tudtam, hogy apámat a szobájába találom, így az őreit kikerülve rontottam be, majd dobtam neki a kabátot.

- Tudtam, hogy nem jó ötlet – azzal már ott is hagytam, majd bementem a saját szobámba és elővettem a piát, amit elkoboztam Jaspertől. Legalább nem veszik kárba.Nem tudom mennyit és meddig ittam, de egyszer csak Oktávia lépet be hozzám, mire csak felnéztem, majd még nagyobbat döntöttem a flaskánk.

- Mi a francot csinálsz? – veszi ki a kezemből, mire csak az ágyamnak döntöm a fejem. – Megint Jasperrel beszélgettél?

-  Nem! Most csak a drága bátyáddal - morgom, bár nem tudom mennyire értettem, mivel nehezen forgott a nyelvem.

- Sky, amiket most mond, azokat nem gondolja komolyan.

- Te nem láttad. Teljesen józan volt és korrekt. Egyszerűen csak idegesítem.

- Most mondanék valamit, de akkor nem indulnánk el. Lázadás készülődik eltűnt néhány fegyver, gyere a főkapuhoz, remélem azért még megtudsz állni. Én viszont megyek szólok Abbynek is.

- Rendben kint találkozunk – azzal felálltam, majd amennyire tudtam "egyenesen" oda mentem a kapuhoz.

Lincoln, Moro és Harper már ott voltak. Lincoln mellé léptem, aki furcsán kezdet méregetni.

- Beszéltél Jasperrel?

- Nem! - szúrtam oda kissé ingerülten.

Többet nem is beszéltünk, mert megérkeztek a lázadók, élükön Pike és Bellamy. Közelebb mentünk hozzájuk, de közülük, csak Bellamy jött előrébb.

- Ne álljatok az utunkba – a fenyegető hangnem nem jött be öcsi.

- Minek a fegyver? – kérdi Harper.

- Egy hadsereg van oda kint, lecsapunk, mielőtt ők csapnak le.

- A sereget a védelmünkre küldték – javítja ki Lincoln.

- Van valami probléma? – kérdi hátulról Pike, mire megindulok, de Lincoln megállít.

- Nincs – mondja a szemembe Bellamy, mire majdnem leköptem. – Mindig azt tettem ami a legjobb nekünk – na erre meg tökön rúgnám, ezt én vágtam a fejéhez az előbb. – bízzatok bennem, hogy most is azt teszem. Moro – nézet a lányra, aki ellépet. – Harper.

- Bocs Lincoln.

- Skylar – néz most, rám, de szavak nélküli is képes voltam tudatni, hogy engem innen szép szemekkel nem fog arrébb tenni. - Kérlek.

- Te is Lincoln – szólal meg hátulról megint az a hólyag. – Bizonyítsátok, hogy közénk tartoztok. Engedjetek tovább.

- Nem moccanok – jelenti ki, mire az egyik férfi, ugyan az, aki a követ is dobta felvette a fegyverét és célra tartott, mire a kardom máris a kezembe került. Ha harcolni akarnak, megkaphatják.

- El az útból földi!

Lincoln megoldotta. Erősen fejbe vágta a puskájával, majd maga elé fogta és egy kést szegezett a torkának. A többi ember egyszerre vette fel a fegyverét, mire én pedig a foglyunk elé álltam. Bellamy és Pike egyszerre szóltak hátra, hogy tegyék le a fegyvereket, de az emberek csak nehezen hagyták veszni az alkalmat, hogy lepuffantsanak. Monty anyja mondott valamit, amit nem hallottam tisztán, de biztos valamilyen jegyzés volt, mert Pike leintette. Szemeim szikrát szórtak és azokat, mind Pikenak adtam át. Farkas szemet néztem vele és ha csak egy rossz mozdulatot tesz, elvágom a torkát.

- Kinek az embereit véditek? – néz át egy pillanatra a férfire.

- Tegyétek le a fegyvert - utasít a Bell, de eszünkben sincs. – Nem kell az erőszak.

- Nem kezdhettek háborút – mondja mögöttem.

- Már háborúban állunk – Ennek a Pikenak fogalma sincs semmiről. - Nem állíthatod meg.

Megszólalt a sziréna és a hangos bemondóba mindenkit a főkapuhoz kértek. Oktáviának végre sikerült felhívnia Markus figyelmét. Nem sokkal később a lány futott el mellettük, majd mellénk állva, lassan megfogta a kezet, amibe a kard volt. Azt akarta, hogy elengedjem, de nem tettem. Nem akartam balhét, de a kardot nem engedem. Végül, hogy tudja nincs baj vissza tettem a helyére, majd figyeltem, ahogy a többi őr elkobozza a puskákat. Kane parancsára Lincoln elengedi a foglyot, majd Pike nevének kántálásával elvezetik a lázadókat. Baj van, ugyanis én hiába tudtam, hogy mi lettünk a 13.klán sokan nem tudták és mikor apám megmutatta mindenki hirtelen Pike oldalára állt. Ő is elindult a választáson, amin sajnos nyert, hatalmas előnnyel. Sean kísérte el apámat a cellákhoz, hogy átadja a kancellári kitűzőt. Akkor tudtam meg milyen vezetőnk is lesz. Egy olyan, aki a pokolba és rettegésbe taszít miket... újra.