Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
- Láttam oda lent, de még nem engedték ki – bólintott, majd az asztalra rakott térképet tolta felénk.
- Nézzétek, a térképünkön, nincs kijárat. Meséljétek el miket látattok itt. Minden apró folyosóról tudni akarok, hátha kijutunk.
- Kijutunk? –kérdezte Jasper. – Nézz már szét Clark. Itt senki nem akar bántani, életemben először nem vagyok éhes, minek mennék el?
- Azért, mert még maradtak oda kint barátaink
- Keresik a túlélőket – mondja Monty. – és sokkal profibbak ebben mint mi.
⦁ Túl jó ez ahhoz, hogy igaz legyen – rázza a fejét a lány.
⦁ Na jó, ez uncsi, inkább hozok még tortát – áll fel Jasper.
⦁ Clark,én melletted vagyok – mondom, mire rám nézz. – De semmi más folyosót nem láttam.
⦁ Akkor keresnünk kell. Ki akarok jutni innen.
⦁ De lányok, miért? Volt itt veletek bárki is gonosz, vagy megfenyegettek. Nézzétek – mutatott magára. – Kaptunk ruhákat, ételt, biztonságot.
⦁ Igaz, de mi van, ha csak kihasználnak?
Clark felállt és elment, láttam, hogy Jasperhez megy, aki egy olyan lánnyal beszélgetett, aki nem közénk tartozott. Figyeltem, majd láttam, ahogy beszélgetnek. Monty előttem a tortát tömte. Én is vettem belőle egy kicsit, ami annyira finom volt. Monty középre rakta, majd együtt ettük, mikor Clark biccentett én megmentem. Mikor mellé értem a folyosón baktatva mutatta fel a kártyát, amit gondolom a lánytól szerzet. Beindult a riasztó, mire futni kezdtünk.
⦁ Nem vagyunk foglyok, mi? –tette fel a költői kérdést.
Tovább mentünk, de szemben őrök jöttek. Hátra fordulva is láttunk még egy párat, mire a harmadik irányba futottunk. Szlalomozva az oszlopok között, mikor egy ajtóhoz értünk Clark gyorsan oda érintette a kártyát, mire az ki nyílt. Gyorsan becsuktuk és fogtam, miközben a lány körbe nézet. Még nem húzták az ajtót, de nem is tudták volna, mert a kábeleket Clark megoldotta. Kitépve, meghalt a rendszer, mire felfele a lépcsőn siettünk.Egy hatalmas ajtóhoz értünk, ahol a kart próbálta lehúzni, de nem ment, majd a kerékhez lépet, mire én is megfogtam, majd együtt kezdtük tekerni. Clark végül újra a karhoz lépet, de valaki felkiáltott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
⦁ Állj! Ha kinyitod ezek az emberek meghalnak. Egy kis sugárzás is elég nekik.
A lány, aki Jasperrel jött egy puskát fogott felénk, mire megjegyeztem honnan is vette el.
⦁ Ne keljen el sütnöm – Clark felé tartotta, mivel ő állt ott.
Végre megjött az esze a fiúnak és elénk lépet.
⦁ Várj...ne. Ne csináljátok ezt. Clark kérlek.
⦁ Nem hiszek nekik.
⦁ Miért hazudnánk? Hallgass ide, biztonságban vagyunk, miattad. Hála neked.
⦁ De nem mindannyian – a lány, már a könnyeivel küzd.Én csak a fegyverest vizslattam. Ha elakarom venni, közelebb kell mennem.
⦁ Én indítottam a tűzet – már mind ketten sírtak, ez oltári. – Talán rosszul tettem. Clark, te is életeket mentettél meg. Úgyhogy, most ne rontsd el ezzel.Elengedte a kart én pedig csak sóhajtottam.
⦁ Skylar? – felé néztem. – A bátyádnak szüksége van rád, mikor kihozzák. NE hagyd egyedül.
Igaza van. Megjelentek az őrök és Clarkot a földre nyomták. Hahó? Itt mindenki csak rá van kihegyezve. Jasperrel arrébb álltunk. Olyan volt, mintha csak Clarkra lennének érzékenyek. Őt elvitték, én meg ott maradtam. Magam felé fordítottam Jaspert, mire a lány is megállt. - Te menj csak – próbáltam kedves maradni. – Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg kivannak hegyezve Clarkra. - Ne kezd te is.... - Jasper,most komolyan. Én is itt vagyok és segítettem, de csak őt vitték el. Három kamera alatt biztosan átmentünk és csak őt fogták el. - Mikor kiengedtek, kérdeztek minket rólatok. Elmondtam, hogy te jószívű vagy és segítőkész. Segítesz Clarknak ez kedves, de nem te vagy a bűnbak. Megsimította a vállam, majd elment. Jól esett amit mondott, de az nem, hogy az itteni embereknek. Az a kis csaj, akit előre küldtem látványosan a sarkon maradt és hallgatózott. Oldalra nézve láttam, hogy a fegyverek ott sorakoznak. A rács pedig nyitva maradt. Jó tudni - mosolyodtam el, majd vissza indultam.
