Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
- Jöttök vagy sem – kérdi, mire elmotyogok egy mész te a büdös francát, de Finn hangja elnyomja.
- Igen.
- Akkor meg mire várunk? Indulás! – ezt pontosan a szemembe mondta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megindultam volna én is de jobban érdekelt Clark mondandója.
- El kell érnünk őket, 300 még nem lesz elég, egyre kevesebb lesz fent a levegő. Ha nem szólunk, hogy élhető a föld, muszáj lesz, még több embert megölni.
- Srácok – szólal meg halkan JAsper. – NE szakadjunk le tőlük.
- Segítek nekik – biccent Finn, miközben Ravenhez beszél. – maradj itt és javítsd meg a rádiót.
- Mégis hogy? Teljesen összetört, ha nem találunk ide lent egy alkatrész boltot akkor fújhatjuk – mindketten Clarkra néztek, aki összeszorított szájjal gondolkozott.
- De ott van a bunker – erre a mondatra az égbe szakadt a szemöldököm.
- Hogy mi?- azt hittem csak én akarok elszökni ebből a közös életből.
- Van egy hely, ahol lehet, hogy találnánk alkat részt.
- Szuper – nem csak én, de az újonc is észre vette, hogy Finn és Clark feszült lett. – Akkor úgy tűnik te velem jössz.
Seanra nézek és elindulunk, majd mikor Jasperhez érünk, még vissza nézek, pont, mikor Raven megcsókolja Finnt. Clarkra nézek, aki már összeomlott legbelül, de még mindig tartja magát. Erős egy csaj. Végre követhetjük a csapatott Finnnel előre törünk, majd mellett haladok. Látni akarom, hogy csinálja.
- A táborban láttad utoljára? – kérdezte Finn Bellamyt, mire az csak felém biccent.
- Miért nem tőle kérdezed?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Te láttad utoljára?
- Igen, erre – teljesen előre megyek, majd megmutatom a helyet. – Itt.
- Oké.
- Innen pedig arra ment – mutatam az utat.
- Biztos?
- Semmi sem az – válaszolom, mire elmosolyodik.
Gyors tempóban haladunk, a tanulás közben, amivel a aggódó bátyus agyára mentem, a környezetet is figyeltem.Kicsit lemaradtunk, mire az egyik srác talált valamit. Oda mentünk és egy lejtőre néztünk. Meredek is volt és sziklás is.
- Na mi az?
- Az ott nem Oktáviáé? Ott. Látjátok. – világít az egyik bokorra. – Az nem Oktáviáé?
- Kötelet.
- A kérembe bele is halna – mondom Finnek, mire köhögésbe rejti a nevetését.
- Mi történt? –áll az kicsit még köhögö fiú a tapló mellé.
- Lefogok ereszkedni – ledobja a kötelet. – A lámpát! – komolyan mondom fizikai fájdalom,egy kérem!
Zsebre rakja a kis eszközt, majd a kötelet fogva lemegy a bokorig. Leveszi a textilt, majd megint elmondja mit fog csinálni.
- Ez az ővé, lemegyek az aljára.
Tovább megy, közben fent Jasper megindul és oda adja Finnek a fákját. Finn csak mosolyog, majd tovább adja nekem a fény forrást.
