Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3. évad 15.rész

Raventől kiabálás hallatszot, mire Bellamy berontott és kihozta Clarkot. Amint kijöttek én mentem be, hogy Raven ne maradhasson egyedül. Rám nézet, majd leültem az egyik székre és magamhoz vettem egy földön heverő könyvet. Olvasgatni kezdtem. Nem sokkal később Bellamy ült be, majd a távolba mered. Raven jól el volt és semmi hülyeséget nem csinált, amíg ki nem nyílt a nagy szája.
- Uuu.... Milyen fagyos a levegő. Mi történt veletek srácok? Megértem, hogy eddig Gina útban volt, de most? Talán ennyire féltek az igazságtól?
Egyikünk sem figyelt rá, bár Bellamy félszemmel rám sandított.
- Ne akarj úgy tenni, mintha nem lennének érzelmeid Sky. Mindketten tudjuk a titkaidat és szerintem Bellamy is észre vette őket, csak nem foglalkozott velük.
- E.V.I te semmit nem tudsz rólam – felelem ridegen.
- Igazán? Jó, akkor kezdjük az alapoknál. Van egy testvéred Sean, aki a táborban maradt. Ott hagytad, amit köszönök- akaratom ellenére erősebben fogtam a könyvet és halkan morogtam egyet. - Aztán tudom, hogy örökbe fogadott gyerek vagy, az apád Markus Kane, akivel már egész jóban vagytok, ahhoz képest, hogy megölte anyádat, így soha nem ismerhetted.
- Nem érdekel amit mondasz.
- De Bellamyt érdekelheti - olyan baljóslatú mosolyt vett fel ami Raven arcához egyáltalán nem illett. - Skylar már akkor szerelmes volt beléd, amikor meglátott, de te észre sem vetted – a fiú összehúzott szemekkel nézet rám, de én csak mereven néztem a könyvet. Olvasni nem tudtam. – Aztán, ha ez a kín nem lett volna elég, azt hitte meghaltál, majd Clarkkal szimpatizáltál. Nem sokkal rá pedig összejöttél Ginával. Amikor pedig végre elkerült volna az útból, átálltál a rossz oldalra. Ez a lány szenved Bellamy és a szenvedésének te vagy az oka.

Felnéztem az ágyon ülő lányra. Nem éppen ezzekel a szavakkal mondanám el, de igaza van. Tényleg végig szenvedtem az elmúlt éveket, ez viszont nem azt jelenti, hogy miatta, csak semmi sem jött össze. Bellamy csak egy nagyot nyelt.

- De Sky, tudtad, hogy amíg te a távolból epekedtél érte, én közelebbről is láttam, mi van a ruha alatt. Igaz Bellamy?
Emlékszem, hogy mikor Finnnel összevesztek éd Bellamy ágyába menekült. Köhintettem egyet, majd felálltam.
- Hagylak inkább titeket.
Kimentem. Az elején tartottam magam, majd felkapva egy random tárgyat hajítottam a közeli fának. A legjobban az fájt, hogy Ravennek igaza volt. Sokat beszélgettem vele mindent tudok róla és ő is rólam, azonban az nem fer, hogy E.V.I. ezt használja fel. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Sean sincs itt, mert ott hagytam hogy ő is csak egy zombi legyen. Valaki más is elég ingerülten sietett ki. Bele rúgott egy kukába, majd az után futót kezdte ütni. A mellette lévő fához álltam. Bellamy ideges volt, majd láttam, hogy a keze vérzik. Elő léptem, mire kicsit hátra hökkent.
- Mit ártott neked az utánfutó?
- Skylar, amit Raven mondott...
- Igaz – rántom meg a vállam, mire élesen beszívta a levegőt. – Szerettelek.
- Én...
- Nem kell semmit sem mondanod, már nincs így. Oktávia segítetet, az érzelmeket kiöltük belőlem – ez persze nem igaz és remélem nem pirosak a szemeim, bár ezen a sötét is segít.
Nem tudott szóhoz jutni, így csak elindultam vissza, mikor az ajtóban megláttam vendég látónkat. Elmentem mellette. Szinte mögöttem sietett be Monty megviselten és véresen. Mindannyian bementünk Ravenhez, aki megint ordtozott. Rá hasaltam Raven lábára és vártam, amíg megoldják a problémákat. Először Raven nem hagyta magát, aztán az akkut, amit Clark ajánlott, használt. Amit sikerült badnunk elengedhettük, a lány elájult és az ébrezgetésre sem ébredt fel. Clarknak egy beavatkozást kellett elvégeznie, ami által eltávolodtak a chip maradványai. Amit sikerült Raven felébredt, a boldogság azonban nem tarthatott sokáig, mert menekülnünk kellett. Oktávia nekem dobot valamit, amint a többiek elhagyták a szobát. Ruhák voltak, olyanok, amiket az égiek hordtak. Egy királykék trikó, egy sötét farmer és egy kabát. Ő is magára húzta a saját, egyáltalán nem az enyémhez hasonlító ruháját, majd én is a sajátom és mehettünk. Kimentem és megláttam, hogy Bell fegyverrel áll Ravenék mellett. Éreztem magamon a tekintetét, de csak beszálltam az anyós ülésre, majd összébb húztam magam, mikor O is beült. Végül pedig indulhattunk. Meg kell állítanunk ezt a vírust.