Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

4/11

Clark volt a sötét vérű, akit kijelöltek, hogy ő legyen a vezér. Roan és Abby azonban lebuktatták a mesterséges vér változtatást, amiből pedig egy konklávés meg egyezés született. Minden klánból 1 harcos. Aki nyer azé a bunker. Időkorlát nélkül az egész városban fog dúlni a harc. Lőfegyver nélkül! A skikrunak esélye sincs ilyen szempontból, csak is velem. Amint értesültem a hírről lementem Indrához. Elég barátságtalanul fogadott.

- Mit akarsz Sky?

- A klonklávé miatt vagyok itt.

- Nem tartozol már a Trikruhoz leány. A skykru embere leszel.

- Te képeztél ki. Tudni akarom ez mennyiben hátrány.

- Attól félsz, hogy mivel a tanítványom voltál könnyen legyőzünk - farkas szemet nézet velem, majd kegyetlenül kimondta. - Akkor félhetsz is.

- Tehát így állunk - szorítottam össze a számat. - Köszönöm fog fogadtál Indra.

Elsiettem, majd vissza mentem a toronyba. Clarkot nem volt nehéz megtalálnom, mivel majdnem mindenki pontosan tudta merre van. Amikor pedig kopogtattam egyáltalán nem lepődtem meg, hogy Bellamyval találtam. Bár nem tudtam, hogy már ők is megérkeztek.

- Hallottam a klonklávéról. Segíts edzeni, vagy valaki keríts elő Oktáviát, mert eléggé kijöttem a gyakorlatból.

- Kimondta, hogy te küzdesz? - vonta fel a szemöldökét Bell.

- Mondj egyetlen egy másik harcost, aki képes lőfegyver nélkül, Földi módon harcolni.

Mindketten csendben maradtak, de Bellamy csak ellenkezni tudott. Clark azonban kezdte belátni igazam van, aminek örültem. Én vagyok az egyetlen esélye a népemnek. Összebólintottunk a lánnyal.

- Elmegyek és felkészülök, de kérek egy partnert az edzésemhez.

- Rendben.

Elhagytam a szobát, majd ahogy mentem bele botlottam Roanbe. Mosolyogva közeledett, de nem viszonoztam.

- Mi a baj? - kérdezte.

- A klonklávén te indulsz, vagy Echo.

- Szerinted? Király vagyok - jelentette ki, mintha nem tudnám.

- Akkor a csatatéren viszont látjuk egymást - olyan ridegen közöltem, ahogy csak képes voltam.

- Tessék? Téged indít a néped?

- Mondj még egy olyan embert a skykruban, aki lőfegyver nélkül képes földi módon megküzdeni a legjobb harcosokkal. Csak egyet.

- Oktávia.

- De ő nincs itt.

- Most érkezett - próbált mosolyt erőltetni az arcára. - Ezért jöttelek megkeresni, hogy szóljak.

Teljesen megváltozott a hangulatom és a lehető leggyorsabban futottam le. Biztosan a torony előtt van az őrök átkutatása elég hosszadalmas. Amint leértem és megláttam csak gyorsítottam, majd rávetettem magam és mit sem törődve az őrökkel borítottam le.

- Á - próbált kapálózni.

- Csak hogy tud, nem bocsájtom meg, hogy eltűntél.

- Nekem is nagyon hiányoztál húgi - tápászkodik fel, mire leszállok róla.

Végig vártam az ellenőrzést, majd szinte körbe rajongtam és kisajátítottam. Elmeséltettem vele mindent, majd én is. Ez hiányzott már. O volt a legjobb barátom és szükségem volt a támogatására. Hiába jött háborúzni, most nem ő fog harcolni. Egyszer már majdnem elvesztettem, többször nem akarom. Ráadásul azt Bellamy sem élné túl. Ez a támogatás pedig amit akaratlanul is megkaptam tőle. Többet jelentett mint most bármi más.

...

Reggel izgatottan tördeltem az ujjaimat. Felöltöttem a földi harci szerelést, amit a szobában találtam. Megint ugyan ott szállásolt el Roan mint legutóbb. Arc festést is készítettem, de végül inkább lemostam. Annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam néhány falatot letuszkolni a torkomon. Mikor pedig eljött az idő az ajtóhoz léptem és kitártam. Rángattam a zárat, de nem nyílt. Jobban neki feszültem, mire leesett. Bezárták. Hogy Roan, vagy Bellamy? Nem érdekelt, csak rángatni tudtam.

- Hé! Őrök! Engedjenek ki! Az istenit!

Kimentem az erkélyen és láttam a tömeget. Mindenki összegyűlt és már szólítják a harcosokat is. Körbe néztem és tudtam, hogy E.V.I hatása alatt elég sokan felmásztak az építményen. Lemászni is menni fog! Átvetettem a lábaimat, majd elkezdtem ereszkedni. 

Mire leértem már ott álltak. 13 klán 13 harcos, köztük az én helyemen Oktávia. Előre nyomultam Bellamy és Clark mellé, majd a fiút magam felé fordítottam.

- Te voltál?

- Igen, Roan és Oktávia is bele mentek.

- Ezt - sziszegem. - Nem nektek kellett volna eldöntenetek! Készen álltam a harcra.

- De meghalhattál volna!

- Vagy én, vagy O. Úgy gondoltam megkíméllek a fájdalomtól, hogy elveszíts a húgodat.

- Már rég elvesztettem - ingatta a fejét.

- Nem. Én vesztettem el a bátyám. A te húgod életben van és most éppen a helyemen áll a halál listán.

Elhátráltam, majd a lelépő Roant kerestem, aki éppen Echoval beszélte meg a dolgait.

- Szóval a népem legerősebbike, mi? Ez is hazugság volt, vagy csak megijedtél.

- Hogy mersz... - kezdte volna a lány, de leintik.

- Megegyeztünk, hogy megakadályozzuk, hogy megölesd magad.

- Te is harcolsz!

- Pontosan, de téged az érzelmek is gátolnak. Nem lettél volna képes megölni, ha kell. Én viszont igen.

Hátra tántorodtam. Ezt jelentette a király szeretette. Megölne, ha azon múlna mit nyer vele. Az előtt lendült a kezem, hogy felfogta volna és a pofon hangosan csattant az arcán. Meglepet volt, Echona pedig elkerekedtek a szemei. Olyan mérges voltam, hogy azt szavakba sem tudtam volna önteni. Oktáviát is láttam, de neki nem estem neki. Van ígyis elég baja, hogy helyettem megy a csatába. Elmentem a kijelölt helyre, ahova a népemet terelték. Aztán nem bírtam és felpofátlankodtam a tanácsadók és követek közé.

- Skylar - szólított meg Indra, amint meglátott. - Remélem nem vetted rossz néven amit mondtam.

- Tökéletesen megértettem. Mindenki elárult, mert gyenge vagyok - morogtam, majd mentem volna tovább apámhoz, de elkapta a karomat.

- Roan szeret téged és tudja vagy ő, vagy Oktávia fog meghalni. Nem akarta, hogy fájjon ha esetleg ő esik el.

- Akkor sikerrel járt - fordultam felé. - Most pedig eressz el.

Elengedett, de nem léptem azonnal. Még farkas szemet nézünk, majd a gyertyákra pillantott, mire követtem a tekintetét. Két gyertya már kialudt. Két harcos már meghalt. Az egyik a Trikru embere volt. Apám magához intett, így inkább nem gondolva túl a dolgot oda léptem. Bellamy is ott volt, de nem pontosan mellettünk.

- Tudom, hogy elárultunk, de közösen hoztuk a döntést.

- Te is tudtál róla? - nézek fel rá hitetlenül. - Mindenki tudott?

- Igen, mindenki. Indra is - pillantott fel.

Ezek után a háttérbe vonultam inkább, mert féltem, hogy tombolni kezdek. A körmömet a tenyerembe vájva morogtam. A harcot nem láthattuk, de a gyertyák fényét sorban oltották ki. Pont mint a harcosok egymás életét. Oktávia azonban élt. Benne volt az utolsó háromban, majd... Kioltották Roan lángját és Echora néztem. Teljesen megrémült. Tudta hogy ő ezennel halálra vannak ítélve. Az ajtók kitárultak és egy véres harcos jött be. Azonnal felismertem a járását, még mielőtt a fények megvilágították volna az arcát. Oktávia volt. Ő nyert. A Skykru megmenekült. Aztán elmondta, hogy mit tervezz. Megosztjuk a bunkert. Minden kán egyenlő mértékben. Felém nézet, mire csak bólintottam, aztán felálltam, hogy gratuláljak. Indrára támaszkodott, de átkarolt engem is, majd kérdőn fordult körbe.

- Hol van Bellamy?