Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Kiáltások voltak. Egyből az irányába futottak én pedig utánuk. Valami zenét hallottam, ami csak még rakott a kísérteties hangulatra egy lapáttal.
- Scott! - szólította a Bellamy, a vezető őrt, mire erősebben markoltam az íjat. - Hall engem?
- Valaki kapcsolja már ki ezt az átkozott zenét! - motyogom magamnak.
Izzadt a kezem és akkor nem tudok pontosan lőni.Egyre csak előrébb mentünk. Én figyeltem hátra fele is, ami csak rosszabb volt. Mikor megtaláltuk az elemlámpákat és a fegyvereket, megálltunk, majd az egyiket elemeltem és figyeltem.
- Hallod ezt? - kérdi Oktávia, majd szinte egyszerre fordítjuk a lámpákat. - Marcangolók.
Egyből sülnek a fegyverek. Ketten voltak, mindkettőt leszedtük, majd láttuk az egyik őrt. Tehát a másikat, mások vitték el. Forogtam körbe lassan a lámpával és a puskával. Megpillantottuk a másik őrt és egy másik marcangolót, mikor felhúztuk a fegyver azonban Oktávia leállított.
- Ne! Ez Lincoln - a földi, aki nálunk volt.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
A férfi azonban nem mintha felismerte volna.
- Lincoln, én vagyok az - félelmetesen közelített. - Hát nem ismersz meg?
- Fuss.
A férfi felénk vettette magát, majd Oktáviára támadt és átdobta a kocsira.
- Oktávia - a srác kiáltására felénk fordult.
Nem támadtam a fegyverrel ezért az eldobtam, majd az íjjal próbálkoztam. Mielőtt azonban sikerült volna elengedni, eldörrent a fegyver, mire megláttam a lány kezébe a kis kézit, majd Bellamy fejbe vágta, mire kiterült. A srác a húgáért ment, majd menekülni kezdtünk. Végül gyorsan bebújtunk az egyik autóba.
- Marcangoló lett - mondja ki a lány. - de hogy lehetséges ez, fel sem ismert engem.
Olyan hangosan vettük a levegőt, hogy tudtam Lincoln is biztosan hallja. Nyeltem egy nagyot, miközben kattogtak a fogas kerekek az agyamba. Csak a csititást hallottam, mire a mozgás irányába kaptam a fejem.
- Lát minket? - kérdi a lány.
- Nem tudom - válaszol.
A marcangoló az ablakunk előtt állt. Nem tudtam eldönteni, hogy lát, vagy sem. Végül csak magát nézegette, majd az ablakra tette a kezét, mire összerezzentem. Elment, mire felsóhajtottam.
- Sss...ne gondolj rám. Segítünk rajta, rendben? - próbálta nyugtatni a húgát.
Bellamy kinyitotta az ajtót, mire kimásztunk, majd lopakodtunk el az autó mellett.
- Biztos, hogy menni fog? - ezek vagy telepátiával beszélgettek, vagy én nem hallottam a tervet. - Jól van, csald ide, aztán én jövök.
- Velem mi lesz? - kérdezem.
- Nocsak, te normálisan is tudsz beszélni?
A lány a marcangoló nevét kiabálta.
- Ne most beszélgessünk erről, csak mond meg mit csináljak.
- Maradj a fenekeden - szúrta oda.
A bestia a lány után ment, mire Bellamy felpattant és az áramos botot a nyakához érintett. A földre rogyott, majd elvesztette az eszméletét.
