3.évad 4.rész

317 23 4
                                    

Az út unalmasan és csöndesen. Nem olyan, mint amilyet megszoktam. A többiekkel legtöbbször dumálunk, vagy zenét hallgatunk. Az ajtó kinyílt, majd amint lehetett kiugrottam. A határon voltunk, itt kellett letenni a fegyvert, de persze senki nem szabadult meg a sajátjától. Két katona maradt a kocsiba, a többiekkel benyomultunk, persze mindenki résen volt, de a fegyvert senki nem tartotta a kezébe.

Lassan megérkeztünk a faluba, ahol rengeteg ember tevékenykedett

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.

Lassan megérkeztünk a faluba, ahol rengeteg ember tevékenykedett. Gyerekek szaladgáltak közöttünk. Hiába álltunk meg én előre mentem, majd találkoztam Indrával, aki meglepő módon mosolygott.
-Hát te is eljöttél. Mondtam Markusnak, hogy hozzon, mert hírem van a számodra.
-Még pedig?
- Meglehet, hogy Lexa már nem akar megbüntetni. A lovadat pedig vissza adja. Szeretném, ha Oktáviának is elmondanád, hogy a nép megbocsájt nektek.
-Köszönjük.
- Örülök, hogy nem vetted fel azt a nevetséges hacukát.
Mosolyogva ment tovább Kanehez,majd kezet fogtak és bevezette a toronyba. A nyomukba voltam a katonákkal, de már nem kellett feszengenem. A többi katonát egy másik terembe terelték, míg a kancellárokkal egy szobába vártuk Lexa érkezését. Abby türelmetlenkedése közben azonban kikotyogta, miért is jöttem. Nem csak Lexára várunk, szerinte itt van Clark is. A falnak dőlve vártam mi is lesz végül, mikor aztán nyíltak az ajtók és Clark lépet be. Rá mosolyogtam, amit viszonzott, majd vezetőkhöz fordult. Abby megöltelt, de nem tartott sokáig az idilli pillanat.

 Abby megöltelt, de nem tartott sokáig az idilli pillanat

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.

- Mondanom kell valamit, sajnos nincs sok időm.
- Ne siessünk – szakítja meg Abby a lánya mondatát. – Előbb hagy nézzelek meg.
- Erre bőven rá érsz, miután haza értünk – teszi vállára a kezét Markus.
-A parancsnok megváltoztatta a feltételeket – folytatja a lány.
- Mount Weather miatt? – gyanakodik Kane.
- Nem, a jégnemzet miatt.
- Mit tettek? – kotyogok bele.
-Lexa halálát akarják és a szövetség irányítását.
- Ez Lexa dolga, nem a miénk – tereli el a problémát Abby.
-Tévedsz Abby, ha Lexa meghal, a szövetség széthullik és a háború elkerülhetetlen – magyarázza a férfi. Mik az új feltételek?
-Mi legyünk a 13.klán.
A kijelentésre mindketten gondolkodóba estek. A lánnyal egymásra néztünk, majd övére pillantott, mire követtem a tekitetét és megláttam a rádiót. Elmosolyodtam, majd Kane felé fordultam.
-Szerintem ez egy jó ajánlat. Ha a földiekkel összefogunk a jégnemzet semmit nem tehet ellenünk megtorlatlanul.
-A 13.klán...Mit jelent ez? – kérdezi az anyja. – Behódolunk Lexának?
- Igen – válaszoljuk egyszerre.
-Mi azért jöttünk, hogy békét kössünk.
- Ez az egyesülés napja anya, lehetünk a 13 állomás, vagy a 13.klán.
-Markus?
- Hallgass rá, láttam a jégnemzet seregét, esélyünk sem lenne ellenük. El kell fogadnunk.
-Tehát mi leszünk a 13.klán – jelenti ki fájdalmasan. – És az után? Mi állíta meg a jégnemzetett?
- Wanheda – így nevezik Clarkot a földiek, ő maga a halál, amiért kiirtotta a hegyi embereket.

Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora