Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 8.rész

Reggel, mikor vissza ért az a 10 ember, akiket múltkor sikeres feltartóztattunk, ruhájuk véres volt, de nem a sajátjukétól. Gyűlölködve néztem mindegyiket, majd Seanhoz fordultam.

- Rájuk nézni sem bírok.

- Pike egyszerűen csak tart a földiektől.

- De a félelme miatt fogunk meghalni. Mi ezen a harcon túl vagyunk, Pike pedig újra akarja játszani.

- Nem tehetsz ellene semmit. Kancellár lett és rá hallgatnak az emberek, ha tetszik nekünk ha nem.

- Várjunk...ezzel azt akarod mondani, hogy te is fejet hajtasz előtte?

- Köteles vagyok.

- Tudod mit? Állj be te is a sorba, legyél te is az egyik pincsi kutyája, de azt várhatod, hogy így is melletted álljak.

- Skylar ez túl nagy falat.

- Ezért akartam ketté vágni, hogy együtt birkózzunk meg vele, de már látom, hogy benned már nem találom meg a bátyám, csak egy mosott agyú katona vagy, mint a többi.

Azzal elmentem Kane szárnyába, de nem volt ott. Aztán meghallottam, hogy Pike hívatja, így az ajtaja elé álltam, ahol nem csak én tettem tiszteletemet, de Lincoln is.

- Téged is hívatott? - nézetem fel rá.

- Igen.

- Ó, csak egyszer maradjon őrök nélkül és egy olyat lekeverek neki, hogy egy hétig ott fog díszelegni az arcán.

- Ha te is erőszakot alkalmazol, akkor nem vagy jobb nála.

- Lincoln, te is láttad mit tett és hallod, miket akar. Ezt nem nézhetjük végig.

- Nem, de okosan kell csinálnunk.

- Tudom és azt is, hogy Lexa megöl, ha beteszed a lábad a Polisba.

- Igen, tehát maradna a bujkálás.

- Nem, azt nem hagyom. 

Kane is megérkezett, majd kinyílt az ajtó és a tanács tagok léptek ki rajta, de mi még nem mehettünk be.

- Te mit keresel itt? – kérdi tőlem.

- Téged, beszélni akartam veled erről – biccentek az ajtó felé. – De már mindegy.

Újra nyílt az ajtó, majd Bellamy lépet ki, rajta a dzsekijével. Amint felnézet három igen ideges tekintettel találta szembe magát. Nem bírta állni, így inkább lenézet.

- Most már ráér.

- Mi történt a falakon túl? – kérdi Lincoln, mire megállt.

- Azt tettük, amit tennünk kellett – menekült, de most apám állt elé.

- Térj észhez! Az a földi sereg a segítségünkre jött. Ártatlanokat öltettek meg. Ilyen mélyre süllyedtél? Bűntudatod volt Mount Weather miatt, de háborúba kezdtetek. Bele pusztulhatunk.

- Maga térjen észhez – vág vissza. – Ne szajkózza, hogy van különbség a jégnemzet és a földiek között – Lincolnnak ökölbe szorult a keze. – a földiek megölték 37 barátomat, mielőtt maguk földet értek. Nem mi kezdtünk háborút, hanem ők.

- Hogy te milyen egy kétszínű féreg vagy – undorodva léptem hátrébb.

- Ők? – kérdezi vissza Lincoln.

- Tudod hogy értem – mikor bezzeg a nagyobb lép oda, behúzza fülét farkát.

- Régebben tudtam.

- Nem csak te – mondom, majd elmennék, de hirtelen utánam nyúl én pedig hatalmas lendülettel pofozom meg. – Ha még egyszer hozzám mersz érni, annak nyoma marad - sziszegem a fogamat összeszorítva.