Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

3.évad 12.rész

Másnap reggel a katonák bakancsának kopogásától lett hangos a folyosó. Pike érkezett jobbján Bellamyval. Még tegnap mondta el Markus mi az ítélete és megfogadtam magamban, hogy nem fogom hagyni, hogy kivégezzék. Amint megálltak Bellamy rám nézet, de én nem tudtam levenni a tekintettem a kancellárról.

- Azt hittem van még idő - áll fel Kane, de elé állva állítom meg.

- Nem érted jöttem - néz át felettem. - Mindegyikőtök ellen ugyan az a vád, mint Kane ellen és ennél fogva a bűntetésetek is ugyan az. Halál.

- Nem mondhatja komolyan - csapok a rácsokra, mire néhány őr felkapja a fegyverét, de Bellamy leinti őket. - A beteg földiek semmit sem tettek.

- A népem ártatlan - lép mellém Lincoln, de ő sokkal nyugodtabb. - nem tudnak semmit. Ne bűnhődjenek az én bűneimért. Kérem.

- Uram igaza van - kérdőn néztem az először értünk szóló fiúra. - a többiek csak átfutottak a nyitott ajtón. Mi is ezt tettük volna a helyükben.

- Ezt nem vitatom - bólogat. - Kane, Skylar, Lincoln, Sincler, mint a puccs vezetői halállal lakoltok a tetteitekért. Kivégzés holnap hajnalban.

Bellamy ijedten nézet rám, én pedig csak egy nagyot nyeltem. Nem mutathattam ki, hogy félek. Elindultak a katonák, majd Bell is, mire apámhoz fordultam.

- Sean kitalál valamit, tudom.

- Azzal saját magát is csak a sorba állítja - rázza a fejét Lincoln.

- Akkor sem fognak kivégezni minket.

Pike mondta, hogy nem a falon belül van az ellenség, erre pedig kivégeztetne. Na azt már nem!Elkezdtem a rácsot rázni és tépni. A két őr először figyelmeztetett, majd az ostort a rácsnak érintve töltöttek meg. Nem is foglalkoztam vele, de Lincoln leszedet, majd leültettet.

- Azzal, hogy dühöngsz, semmit sem oldasz meg.

- Akkor mit tegyek?

- Semmit.

- Az sosem ment - ráztam meg a fejem.

Az események pörögni kezdtek. Apámat valaki kihívatta, hogy beszéljenek és mikor vissza jött elég fájdalmas arcot vágott, pedig csak Abbyvel találkozott. Lincoln mindenkiben tartotta a reményt, miközben én rettegve ültem a sarokba egészen addig, amíg meg nem érkeztek a katonák. Felálltam, majd összekötötték a lábam és a kezem. Így kellett végig mennünk a folyosón, amíg meg nem álltunk. Pike támadást sejtett, így beküldött minket egy szobába, ahol már Oktávia várakozott. Bebújtunk a padló alá és ott vártunk, amíg a kancellár vissza nem nézet és után szabad maradt a pálya. Abby, Harper, Monty, Miller és Sean is segített a háttérből. Minden oké volt, amíg apa meg nem jelent a titkos kiút végén kezébe az ájult Oktáviával.

- Mi történt?

- Nem jött magától.

- Hol van Lincoln? - nézek vissza, de senki nincs mögötte.

- Nem jön.

- Tessék?

- Megvédi a népét, ahogy én is teszem - tolt tovább.

Felraktuk O-t a ló hátár, majd elindultunk. Muszáj volt elmennünk. Menekülnünk. A határon, azonban Oktávia felkelt és így ő is végig nézte ahogy kivégzik Lincolnt. Alig láttam a könnyektől, de tovább kellett mennünk. Ez barlanghoz mentünk, ahol Bellamy várt ránk. Amint megláttam lassítottam, majd messzebb mentem tőle.

- Hol van Lincoln? - kérdezte, mire behunytam a szemem és már láttam is a pillanatot.

- Pike golyót repített a fejébe - mondta rekedtes hangon a lány.

Bell rám pillantott én pedig Oktáviára néztem, ezt nem fogja tudni egyedül átvészelni.

- O...O-Oktávia nagyon sajnálom.

A lány egy akkora jobb horgost adott neki, hogy bátyja elborult. Mindenki egy emberként állt fel, hogy közéjük ugorjon. Még kettőt kapott.

- Oktávia! Elég lesz.

- Kane, maradjon ki ebből - szólt vissza Bellamy.

O addig verte tovább a bátyját, míg annak a szájából nem folyt a vér.

- Na jó, hagyjátok abba - áll közéjük Miller, de Oktávia ellöki.

- Hagyj békén!!! - ordítja Oktávia.

- Miller - nyögi Bellamy is. - Ne szólj bele.

Még két ütést hagytam, majd Oktávia mögé álltam.

- Már megtanulta a leckét - nézek a fiúra, de nem érek a lányhoz. - Menjünk arrébb.

- Számomra meghaltál - mondja bátyának, majd hallgatva rám elvonultunk egy külön helyre.