Ezért kell hogy elengedjelek... (the 100 fanfiction)

2.évad 16.rész

Finn és Clark kijöttek, majd lebuktak az egyik fatuskó mögé. Ők is a terepet vizslatták, miközben koncentráltam, hogy ne lőjek, amíg biztos pontot nem látok és tudom, hogy nem támadnak. Egyre többen tűntek fel és Raven egyre feszültebb volt mellettem és szinte nem is célzott, hanem Finnt nézte. Igen már én is rájöttem, hogy miatta vannak itt és aggódtam érte, de ha nem figyel a puska csővére, nem fogjuk élve kijuttatni.
- Körbe vettek minket – jelenti ki a szőke lány, mire csak hátra vágtam magam és figyeltem a hátsó részeket is. – Menjünk vissza a hajóra.
Behátráltunk, majd beérve, Murphy és Bellamy kinézegettek, hogy mi a helyzet.
- Nem jönnek közelebb – állapítja meg Murphy.
- Hogy ne tudjunk tüzelni – válaszol Bell. – A naplementét várják.
- Támadjunk, legalább meglepjük őket – javasolja megint a fiú, de csak a fejünket rázzuk.
- Hiszen azt sem tudjuk hányan vannak itt – magyarázza Clark.
- Akkor talán van jobb ötleted?
- Kössünk velük alkut – jelenti ki Raven, de megint csak ingatom a fejem. Baromság.
- De csak Finnt akarják – foglalja össze Bell.
- Nem csak ő volt ott a faluban – mikor ezt kimondta, Murphyre nézet.
- Mi? – kérdem, majd követem a tekintetét.
- Most meg miről beszélsz? – a lányok összefogtak.
- Nem csináld Raven – próbálkozik Bellamy, de hiába.
- Hékás, azért jöttem, hogy megvédjem, sőt te hívtál, hogy... - ekkor esett le neki.
- Elhívtad, hogy kivégezzék? – akadok ki, de nem a védelme miatt, hanem, hogy Raven egy ez ügybe ártatlant akar megöletni.
- Szóval ezért akartad, hogy eljöjjek?
- Sokan látták ott, elhinnék, hogy ő tette – fordul a többiek felé.
- Te kis lottyó.
- Raven, ezt te sem akarod – Clark még sem áll át hozzá.
- Tudod mit tennének vele – Bellamy is védi, egyre jobb a helyzete.
- Egy gyilkos kell, hát megkapják.
- Nem! - ellenkezek.
- Dobd el Murphy – tartja felé a fegyvert.
- Nem –állok elé, azonban Murphy arrébb tol, majd egyenesen a fegyver csövének támasztja a mellkasát.
- Dögölj meg Raven.
- Tedd azt le – utasítja Clark. – Raven! Murphy is egy közülünk.
- Nem hallod, dobd el – ismétli, majd még közelebb dönti a fegyvert.
- Állj! Raven – taszítja le a fegyvert, majd a fiú elé áll. – Erről szó sem lehet. Bekerítettek minket, csak egyet tehetünk, fogjuk és megvédjük a hajót.
- Veled vagyok – jelenti ki Bell.
- Én is – bólintok.
- Murphy?
- Én is.
- Akkor menj fel és ott őrködj – kéri meg, mire csak bólint. – Enyém az alsó szint, ti négyen, az első kapuhoz. Ennyi a tervünk, értettétek?

Mindenki bólintott, majd Murphy felindult. Bellamy a függönyhöz lépet, míg én gyorsan lekaptam a dzsekijét, majd felvettem a sajátom. Amikor pedig a srác mellé értem vissza nyújtottam neki.
- Köszönöm – csak ennyit mondtam és már figyeltem is.
Lementünk az előbbi helyünkre és figyeltük a mozgásokat, nem sokkal később a két lány is csatlakozott.
- Látsz valamit? – kérdi Clark.
- Nem – válaszolja a másik
- Jön valaki –megzörrent a bokor, mire célra tartottunk. – Ott van!
Egy alak lépet ki a bokrok közül, majd a kapu bejáratához állt. Raven egyből felismerte Finnt. Feltartott kezekkel lépet ki.
- Ez feladja magát – mondom, majd feltápászkodom és felé futok.
- Finn! – kiáltja a mögöttem futó szőke lány, de mielőtt oda érnénk, megragadják és elviszik.Sokan voltak, így hirtelen fékeztem le, mire majdnem elcsúsztam. Az egyik felénk tartotta a lándzsáját, majd amint eltűnt előlem a fiú hajzuhataga, mindegyikük eltűnt. Hátra fordultam a három megrökönyödött barátomhoz. Raven és Clark megtörtek. Bementem a hajóba, majd felkiáltottam Murphynek, mire ő is lejött, majd vissza mentünk a táborba. Napnyugtakor fogják kivégezni, vissza kell érnünk és ki kell találnunk valamit. Mikor vissza értünk Clark, Bellamy és Raven Abbyhez siettek, amíg mi Murphyvel kint maradtunk.