Skylar is egyike volt annak a tinédzserekből álló csoportnak, akiket leküldtek a Földre. A történet az ő szemszögéből játszódni és kiderül, milyen döntéseket kell meghozna. Vajon túl elfogult, vagy éppen bizalmatlan? A szívére, vagy az eszére hallga...
Egy kéz lökdösött, mire lassan kinyitottam a szeme. A váltó társam volt. Megpacskoltam a vállát, mire elment. Olyan mintha nem is aludtam volna. Kiálltam az általa ott hagyott fegyver és a hátamon pihenő íjjal és tegezzel, majd figyeltem az erdőt. Olyan csendes volt minden, egészen hajnalig, mikor az égen megjelent valami. Tűz borította és mintha füstölgött volna. Felálltam és tovább figyeltem az eső darabot, majd közelebb érve meghallottam a hangját, de hiszen ez egy mentőkabint a bárkáról. A kinyíló ejtőernyő csak megerősített, mire felkapva mindenemet a többiekhez mentem. A kis csoportosulás közepén egy félmeztelen Bellamy állt, mire hirtelen váltottam írányt az ellenkezőre, de aztán meggondoltam magam és felébresztettem a testvérem.
- Hé! Sean, ébredj!
- Mi van? – nyüszög.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Felfedezni indulok, te is jössz?
- Mi, hova mész, mivan?
- Tudod mit, csak aludj tovább, majd én elmegyek egyedül.
- Nem, egy perc és megyek – azzal átfordult a másik oldalára, amit vehetek egy óra múlva felkeleknek.
Nálam volt a fegyverem, így azonnal megindulhattam. Az én részem felől mentem ki, majd egyenesen átvágtam az erdőn, a füstöt és a számításaimat követve. Egy fás részhez érve motoszkálára ütöttem fel a fejem, majd az egyik vastagabb fa törzs mögé rejtőztem. Nyilat helyeztem az idegre, de még nem húztem fel, csak vártam észre vesz-e.
- Bellamy! – ez Oktávia hangja, szinte az egész erdőben visszhangzott, kizárt, hogy ne halljam a következő beszélgetést. – Mit keresel itt?
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Menj vissza a táborba, oké?
- Mindenkinek hazudtál, még nekem is – ez fergeteges lesz – sóhajtok fel –Neked csak az kell, amit leküldtek.
- Indíts már vissza!
- A nagy erős bátyust játszod mi? – Mi? – Nagyon sajnálom, de igazából csak egy önző barom vagy – ezek testvérek, de hiszen azt törvény tiltja! Mondom ezt én.
- Mindent csak érted tettem, hogy megvédhesselek. Ha a bárkán megtudják, hogy élünk rögtön lejönnek és akkor engem biztosan... - itt elakadt a szava egy pillanatra, mintha egy nagyot nyelt volna. – Kinyírnak.
- Miért mit tettél?
- Lelőttem a fő kancellárt – kezemet a szám elé kaptam.
- Mi?
- Megtudtam, hogy leküldenek titeket, nem hagyhattalak magadra – mintha ez a sztori ismerős lenne. – ÉS valaki alkut ajánlott nekem, ha megteszem, ha megölöm, segít lejönni veletek... és megtettem.
- Megölted a főkancellárt?
- Megölte az anyánkat. Lecsukatott téged. Megérdemelte.
- De én nem kértem tőled ilyet.
- Valóban, én döntöttem így ez az én gondom, ahogy az is amit most leküldtek.
- Nem kértelek, hogy ilyet tegyél – ismétli meg magát Oktávia.
Majd elmegy. Jól hallom, ahogy a másikuk pedig a másik írányba siett el, szinte csupán két fával mellettem. Mozdulatlanná dermedek majd tisztes távból utána megyek. Meglátjuk a mentő kabint. Bellamy behajol, nekem pedig eljött a megfelelő alkalmam, hogy utol érjem. Látom, hogy kis késsel éppen a rádiót vágja ki, majd mikor hirtelen megfordul, meghökken.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Mit keresel te itt? Azt mondtam maradjatok a táborba!
- Mióta is fogadok én szót? – gondolkozok el, mire csak az égre emeli a tekintetét. – Bellamy, arra a rádióra szükségünk van.
- Ne, nem kellenek azok akik oda fent vannak.
- A saját néped...
- Nem, nem az.
- Figyelj, tudom, hogy félsz, de megtudom oldani, hogy semmi bajod ne legyen ha lejönnek.
- Honnan veszed ez?
- Khöm...Hát mindenki fél, hogy megbüntetik, ha lejönnek.
- Nem, te tudsz róla – egyre közelebb lép, én pedig hátrálok. – Ki hallgattad a beszélgetésünket Oktáviával, igaz?
- Én...Nem akartam, csak nem tudtam, hogy ti vagytok és végül, már nem mozdultam meg.
- A pasid, meg az a gyerek pedig az aki utánam lógott be, igaz? Hát persze, kémek vagytok, sőt, ő az igazi őr, akit velünk küldtek.
- Nem, Sean nem – nem tudtam befejezni, mert a kés, már a torkomnak szegeződött.
- Nem fogom hagyni, hogy a Bárka lejöjjön – meglöki a vállamat és hátra esek, mire a folyó mellé siett.
Felállok és egy nyilat helyezek az idegre.
- Állj Bellamy! – hátra fordul. – a többieknek is le kell jutniuk, akár mennyire nem akarod.
- Azt már nem – ledületett vesz, majd bele dobja a folyóba a rádiót.
